Kazah hírek

Kazah példa Közép-Ázsiában

Nyomtatás PDF

Karcagiak számára már nem meglepő, ha kazah rokonainkról hallanak híreket. A januári parlamenti választásokon a Kunszövetség képviselői is ott voltak, a sajtóban követhettük is az ezt követő vitát arról, vajon mennyire demokratikus módon zajlottak a választások. A vitázó felek - Haraszti Miklós (egykori SZDSZ-képviselő) és Kovács Sándor (megyei elnök, karcagi önkormányzati képviselő) – között az alapvető különbség az volt, hogy Kovács Sándornak „nem térkép e táj”, húsz éve követi a kazah változásokat, egy időben itt járt egyetemre, beszéli a nyelvet. Nehéz ugyanis úgy vitát folytatni, ha valaki nem ismeri egy nép hagyományait, kultúráját, nem veszi figyelembe, hogy vallásilag és etnikailag is rendkívül tagolt országról van szó. (Csak nemzetiségből 130 él Kazahsztánban.) Haraszti kívánatosnak választott egy demokrácia modellt, és ha valaki nem ezt követi, nyilván nem számíthat a jóindulatára.
Most februárban egy delegációt vezetve újra arról győződtem meg: a kazah viszonyítási pont más, mint az európai. A gazdaság továbbra is erős, a növekedés 6% feletti, köszönhetően az energia-nyersanyag bevételeknek. A növekedés érezhető az emberek gyarapodásán is, a lakás- és útépítések télen sem állnak le, az autóforgalom nyugat-európai, az üzletek és bevásárlóközpontok gombamód szaporodnak. Az életszínvonal javulása húsz év alatt ötszörös volt, mindez látható, érezhető.
A hivatalos látogatás célja, azaz a magyar miniszterelnök májusi útjának előkészítése mellett alkalmam nyílt a kazah politikusokkal, üzletemberekkel beszélni. Ezek a kötetlenebb beszélgetések azt igazolták vissza, hogy hisznek abban az irányban, amelyet a politikai vezetés, elsősorban a köztársasági elnök kijelölt. Megértették, hogy nem lehet gazdasági, társadalmi lépcsőfokokat átugrani, az embereknek szüksége van a világos, egyértelmű célok elfogadására. Ami tehát Európából nézve korlátozottabb politikai lehetőségnek látszik, az Kazahsztánban annak elfogadása, hogy a hatalmas országnak – Kína és Oroszország között – stabilnak kell lennie az átalakulás alatt is. (A külföldi tőke hatásáról, a nekünk már ismerős privatizációról még nem is szóltam.) Elég csak a szomszédos Kirgizisztán fegyveres, polgárháborús állapotát felidézni ahhoz, hogy megértsük, Közép-Ázsiában nem babra megy a játék.
Mindehhez annyit teszek hozzá: ott jártunkkor mínusz 24 fokot mutatott a hőmérő, de decemberben volt mínusz 40 is. Szó mi szó, a természeti kihívások sem tűnnek egyszerűnek.
Varga Mihály

Kazah recept többszöri használatra

Nyomtatás

 

 


A magyar alkotmányozás vitái után – a parlament hétfőn a módosítások szavazásával bajlódott - vessük szemünket Keletre! Arra a Keletre, ahová gyökereink visszanyúlnak, ahonnan őseink hosszú, küzdelmes vándorútjukra indultak, s amelyről mégis – még mindig! – keveset tudunk.

 

Múlt héten háromnapos hivatalos látogatáson rokonaink fővárosát, Asztanát volt alkalmam újra felkeresni.  Utoljára négy évvel ezelőtt jártam itt, az Országgyűlés akkori elnökével, ám megdöbbentő volt látni, hogy kétszer két év mire volt elegendő. Új épületek sokasága, irodaházak, lakónegyedek, bevásárlóközpontok, három(!!!) új stadion a város határában. Egy a kerékpár versenyekhez (Tour de France követők ismerhetik az Asztana-csapatot), egy a jégkorong híveinek, egy pedig a futball és más sportágak szurkolóinak. Az utóbbi stadion nyitható-csukható tetőzettel készült, valószínű a téli mínusz 30 fokban jó szolgálatot is tesz. (Asztana a világ második leghidegebb fővárosa.)

 

Szóval rohamléptékű változások mindenütt, nem csoda, hogy négy éve még 600 ezer, jelenleg már 850 ezer ember él Asztanában. A csoda titkát nem nagyon kell keresni, hiszen az olaj- és gázcégek toronyházai felkiáltójelként mutatják: ha van nyersanyagod, energiád, gazdag lehetsz! Ennyire egyszerű lenne?

 

Saját tapasztalatból mondhatom, a kazak változások ennél bonyolultabbak. Persze jól jönnek a föld kincsei, de a fejlesztésekhez ennél több kell. (Lásd Líbia esetét.) A kazak vezetés ügyesen épített az ország lehetőségeire, és stratégiai alapossággal vonta be a külföldieket a gazdaságba. A legnagyobb kazak légitársaság 51%-ban állami, 49%-ban angol tulajdonú. A megépült irodaházak közül sokat külföldiek építettek meg, kínaiak, szaúdiak, törökök. Van olyan épület, amit a moszkvai polgármester adományozott Asztanának, nem véletlen, hogy a moszkvai Lomonoszov Egyetem épületének modern változatának tűnik. Így az ország nem a kifosztás sorsára jutott, hanem kapott tudást, technológiát, szakismeretet, és ezekkel együtt használta saját erőforrásait is.

 

És hogyan változott a kazak mentalitás? Örömmel mondhatom, hogy irányunkban sehogy. Ugyanúgy tisztelnek és szeretnek bennünket, mint korábban. Ma is a legnyugatibb rokonként tekintenek a magyarokra. A másfajta változást viszont a többi nemzet is észre veszi, amikor a hivatalokban magabiztosabb, anyanyelvét is többet használó helybelivel találkozik. Kazahsztán nemcsak a régió legstabilabb állama maradt, hanem megadja polgárainak azt, amit mi nélkülöztünk az elmúlt évek állami vezetőitől: önbecsülést, nemzet- és hivatástudatot.

 

Olaj-, vagy gáz, sztyeppe, vagy puszta, ezekre a dolgokra minden nemzetnek szüksége van.

 

Varga Mihály

 

Ki olvas minket

Oldalainkat 11 vendég böngészi

Statisztika

Tartalom találatai : 86846

Keresés

Copyright © 2019 Minden jog fenntartva.
Az oldalt a GarageWeb készítette.