Kazah recept többszöri használatra

 

 


A magyar alkotmányozás vitái után – a parlament hétfőn a módosítások szavazásával bajlódott - vessük szemünket Keletre! Arra a Keletre, ahová gyökereink visszanyúlnak, ahonnan őseink hosszú, küzdelmes vándorútjukra indultak, s amelyről mégis – még mindig! – keveset tudunk.

 

Múlt héten háromnapos hivatalos látogatáson rokonaink fővárosát, Asztanát volt alkalmam újra felkeresni.  Utoljára négy évvel ezelőtt jártam itt, az Országgyűlés akkori elnökével, ám megdöbbentő volt látni, hogy kétszer két év mire volt elegendő. Új épületek sokasága, irodaházak, lakónegyedek, bevásárlóközpontok, három(!!!) új stadion a város határában. Egy a kerékpár versenyekhez (Tour de France követők ismerhetik az Asztana-csapatot), egy a jégkorong híveinek, egy pedig a futball és más sportágak szurkolóinak. Az utóbbi stadion nyitható-csukható tetőzettel készült, valószínű a téli mínusz 30 fokban jó szolgálatot is tesz. (Asztana a világ második leghidegebb fővárosa.)

 

Szóval rohamléptékű változások mindenütt, nem csoda, hogy négy éve még 600 ezer, jelenleg már 850 ezer ember él Asztanában. A csoda titkát nem nagyon kell keresni, hiszen az olaj- és gázcégek toronyházai felkiáltójelként mutatják: ha van nyersanyagod, energiád, gazdag lehetsz! Ennyire egyszerű lenne?

 

Saját tapasztalatból mondhatom, a kazak változások ennél bonyolultabbak. Persze jól jönnek a föld kincsei, de a fejlesztésekhez ennél több kell. (Lásd Líbia esetét.) A kazak vezetés ügyesen épített az ország lehetőségeire, és stratégiai alapossággal vonta be a külföldieket a gazdaságba. A legnagyobb kazak légitársaság 51%-ban állami, 49%-ban angol tulajdonú. A megépült irodaházak közül sokat külföldiek építettek meg, kínaiak, szaúdiak, törökök. Van olyan épület, amit a moszkvai polgármester adományozott Asztanának, nem véletlen, hogy a moszkvai Lomonoszov Egyetem épületének modern változatának tűnik. Így az ország nem a kifosztás sorsára jutott, hanem kapott tudást, technológiát, szakismeretet, és ezekkel együtt használta saját erőforrásait is.

 

És hogyan változott a kazak mentalitás? Örömmel mondhatom, hogy irányunkban sehogy. Ugyanúgy tisztelnek és szeretnek bennünket, mint korábban. Ma is a legnyugatibb rokonként tekintenek a magyarokra. A másfajta változást viszont a többi nemzet is észre veszi, amikor a hivatalokban magabiztosabb, anyanyelvét is többet használó helybelivel találkozik. Kazahsztán nemcsak a régió legstabilabb állama maradt, hanem megadja polgárainak azt, amit mi nélkülöztünk az elmúlt évek állami vezetőitől: önbecsülést, nemzet- és hivatástudatot.

 

Olaj-, vagy gáz, sztyeppe, vagy puszta, ezekre a dolgokra minden nemzetnek szüksége van.

 

Varga Mihály

 

| Nyomtatás |

Ki olvas minket

Oldalainkat 10 vendég böngészi

Statisztika

Tartalom találatai : 88117

Keresés

Copyright © 2019 Minden jog fenntartva.
Az oldalt a GarageWeb készítette.