Rólunk írták! - Kunjárás a Szilágyságban

Tartalomjegyzék
Rólunk írták!
Kunok I. Világtalálkozója
I. Világ Kun Találkozó
Évfordulót ünnepelnek húsvétkor a kunok
Évfordulót ünnepelnek húsvétkor a kunok
Véget ért a Kunok I. Világtalálkozója
Elindultak a kunok útján
Konzul bizalom nélkül
A külügyminisztériumnál a kazahok tüntettek
Kunjárás a Szilágyságban
A magyar kipcsákok Asztana tízéves évfordulóját ünneplik.
Kunok I. Világtalálkozója Kiskunfélegyháza
Véget ért a Kunok I. Világtalálkozója
Minden oldal

 

Kunjárás a Szilágyságban (www.hhrf.org)

 

A héten a Nagykun Nádor Bandérium és a Kunszövetség Kötöny vezérre és népére emlékezvén a kunok betelepülésének 770. évfordulóján lovas emléktúrát szervezett a kunok egykori útvonalán. Az emléktúra a kései utódok tisztelgése a kun õseik elõtt. A kunok a Szilágyságot feltételezhetõen a Radnai-hágótól a Kunságig vezetõ útvonalukon Dés, Zsibó, Varsolc, Kraszna, Ráton, Szilágybagos, Szilágynagyfalu irányban szelhették át, s ezen településeken áthaladva mentelt át a hét közepén a lovas emlékmenet. A szilágysági településeken virágokkal, népviseletbe öltözött fiatalokkal, lovasokkal, megterített asztallal várták a kunokat.

Történelmi háttér

Kötöny vezér 770 éve vezette maradék népét, a mintegy 40 ezer családot a Kárpátmedencébe. A Radnai-hágónál vártáka IV. Béla király döntését, ami 1239. Hásvét másnapján megtörtént. A másodikhonalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta a kunok vezérét és behívta õket az országba.

Az ezeréves országhatár, ahol a kunok várták a bebocsátást, egyszersmind a tatár seregektõl való megmenekülést is jelnetette és évszázadokra meghatározta a kunok sorsát.

A nehéz idõszak után megtelepedtek a Duna-Tisza közén, a Tisza mentén és a Kõrösök vidékén, ahol maradékuk még ma is él. Úgy váltak magyarrá, hogy sajátos jogi autonómiájuk révén megõrizhették hagyományaik egy részét. Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A 19. századig tartott ez a különös jogállapot, amelyhez fogható nem volt európában. Nyelvünk ugyan a 16. században beolvadt a magyar nyelvbe, de ízes nagykunsági tájnyelv megõrizte számos elemét.

Nagykun Nádor Bandérium

- A Nagykun Nádor Bandérium 14 éve foglalkozik a lovas és íjjászhagyományok ápolásával. Egyesületünknek 42 tagja van, többségük lovas-íjjász. A Bandérium  nemzeti hagyományaink méltó örököse kíván lenni- nyilatkozta lapunknak Horváth György az emléktúra szervezõje.

Korábban már szerveztek ehhez hasonló túrákat Magyarország területén. A leghosszabb eddig egy 360 kilóméteres volt Ez a túra azonban mintegy 500 km-es távolságot jelent, a Radnai-hágótól a Karcag-Kisújszállás határában lévõ Kun-emlékhelyig, melynek fontosabb fontosabb állomásai közé tartoznak Óradna, Naszód, Betlen, Dés, Zsibó, Szilágysomlyó, Szilágynagyfalu, Bihar (a földvár), Bakonszeg és Karcag.

Régen készülünk erre az emlékmenetre, amelyben sokat segített bennünket a református egyház, valósággal kézrõl kézre adtak bennünket, s meglepõ módon Radnót környékén a román települések polgármesterei is szivélyesen fogadtak bennünket.

Szilágysági élmények

Az emlékmeneten szerzett élményeirõl kérdeztük dr. Bartha Júlia etnográfust, a szolnoki Damjanics János Múzeum néprajzi osztályvezetõét, a menet résztvevõjét és egyik szervezõjét. Elmondása szerint felejhetetlen és felemelõ érzés az, amilyen vendégszereteben részesítették õket a szilágysági településeken, amelyeket érintettek útjuk során. Többek között Zsibót emelte ki, ahol ünnepi istentisztelettel, étellel, szálláslehetõséggel fogadták õket. ,,Ami mindennél meghatóbb volt, amikor a fogadóbizottság a reformátusok himnusza ként ismert zsoltárt, a Te benned bíztunk elejétõl fogva címût énekelték. Nem volt hiány más falvakban sem a vendégszeretetbõl hiszen Varsolcon is szívbemarkoló volt látni, ahogyan az idõs nénik virágot adnak fel a kun szekereinkre, s amint csatlakoztak a menetünkhöz a helyi lovas szekerek és magyar népvisletbe öltözött fitalok. A Kraszára érkezésünk sem volt átlagos, amint a népes tánccsoport, s a dübörgõ diadalmenet dallamai alatt vonulhattunk be a központba, s pihenhettünk meg a megterített asztal mellett. A késõi érkezés ellenére Szilágybagoson és Szilágynagyfaluban is az est ellenére vártak bennünket az emberek.

Az egyetlen negatívumként ért bennünket, hogy Zsibóról elindúlva a helyi önzetlen segítséget elfogadva egy rövidebb útvonal reményében vágtunk neki az útnak, azonban a környezeti viszonyok zordságának köszönhetõen egy 40 kilométeres kerülõt tettünk, s így több órás késéssel érkeztünk meg a településekre a tervezett idõpontokhoz képest.

A kellemetlenséget feletteti velünk az a vendégszeretet amiben részesültünk, mivel nekünk mindenünk van, de nincs annál jobb, amikor az ember meleg ételt kap- hangsúlyozta az etnográfus.

Külön kiemelten beszélt arról, hogy: ,,Sohasem volt ilyen fontos az identitásunk, mint a mai világban, amikor mozog alattunk a talaj. Itt az ideje, hogy az emberek megtudják, hogy élnek még kun leszármazottak. Nem annyira a vérvonal szerinti kun szálakat keressük, hiszen mindenki az, aminek érzi magát. A román településeken a románok is dobtak fel például kenyeret a szekérre. Mi mindenki érzékenységére tekintettel akartunk lenni, ezért vonultunk a kun zászlónk alatt. Sok helyen elvárták volna, hogy a magyar nemzet zászlaja alatt, s mellette a trikolor vagy az EU zászlójával társítva vonuljunk. Tény azonban, hogy a trikolor a 18. században jelent meg, a kunoké pedig a 13. században. Mi politika mentesen meneteltünk! Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy lehet úgy élni, hogy tudom ki vagyok. Nem asszimilálódva, hanem integrálva!’’

Az emlékmenet résztvevõi a Szilágyságban kedden este Nagyfaluban szálltak meg, s aztán másnap reggel a reggeli menetelést és koszorúzást követõen Bihar felé vették az irányt.


Ki olvas minket

Oldalainkat 4 vendég böngészi

Statisztika

Tartalom találatai : 87482

Keresés

Copyright © 2019 Minden jog fenntartva.
Az oldalt a GarageWeb készítette.